Az elmúlt öt évben mindenki érezte: az élet brutálisan megdrágult. A hivatalos adatok 30-40%-os drágulást mutatnak, de a valóságban sokkal rosszabb a helyzet. Ugyanebben az időben a globális államadósság átlépte a 110 ezer milliárd dollárt. Ez nem véletlen egybeesés – a kettő szorosan összefügg.
A hivatalos infláció hazugsága
A fogyasztói árindex (CPI) azt hivatott mérni, mennyivel drágult az életünk. A gond az, hogy több okból is súlyosan alulbecsüli a valóságot. Egyrészt csak a változás ütemét méri, nem a tényleges áremelkedést. Másrészt használnak úgynevezett hedonikus kiigazításokat. Ha pl. egy iPhone 20%-kal drágul, de 50%-kal jobb lett, akkor szerintük csak 10% a drágulás, mert jobb terméket kapsz. Ez persze sovány vigasz annak, aki már így sem tudja megvenni.
A legdurvább pedig, hogy például az amerikai CPI mérési módszerét eddig 13 alkalommal változtatták meg – valamiért minden esetben úgy, hogy alacsonyabb inflációt mutasson. Ha a régi, 1980-as vagy 1990-es módszereket alkalmaznánk, bizony sokkal magasabb számokat látnánk.
Hogyan jutottunk idáig?
Míg a technológiai fejlődés miatti defláció hatására számos technológiai termék és szoftver ára folyamatosan csökken, addig a szolgáltatások – különösen az egészségügy, oktatás és lakhatás – ára az egekbe szökött, hiszen sokkal nehezebb új kórházakat és lakásokat építeni valamint képzett orvosokat találni, mint milliónyi telefont legyártani.
A legtöbb pénz a gyakorlatban nem nyomtatással, hanem hitel teremtéssel jön létre. Minél alacsonyabbak a kamatok, annál több hitelt lehet felvenni. A 2008-as válság után a központi bankok nullára, sok helyen negatívba vitték a kamatokat. Ilyet korábban sosem láttunk.
Mi ennek az eredménye? A kormányok rekordösszegeket költöttek, magánszemélyek kedvező hiteleket vettek fel és ingatlanokat valamint részvényeket vásároltak. Ezek azok a dolgok, melyek kínálata némileg korlátozott, mivel a lakások számát nem lehet egyik napról a másikra duplájára növelni. Így amikor dollár ezer milliárdok özönlöttek a gazdaságba, a befektetési eszközök ára az egekbe szökött.
Mi ezzel a gond? Az új pénz mindig a kormányokhoz és a gazdagokhoz kerül először, akik még az eredeti árakon költekezhetnek belőle. Akik a pénznyomtatótól távolabb esnek, azok pedig már csak a megnövekedett árakkal találkoznak. Ez az úgynevezett Cantillon-hatás (bővebben: https://youtu.be/1IeojRgI5Bk). Az átlagember bére nem követte a pénzmennyiség növekedését, ezért a tömegek számára egyre elérhetetlenebb a lakás- vagy akár a részvényvásárlás.
Az államadósság valósága
Az USA 38 ezer milliárd dollárral tartozik, Kína 20 ezer milliárddal, Japán 10 ezer milliárddal. Japán GDP-jének 251%-át teszi ki az adóssága – relatíve ők vannak a legrosszabb helyzetben. Európa nagy országai – Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország – mind GDP-jük 110-145%-ával tartoznak.
De kinek tartoznak? A kormányok állampapírokat bocsátanak ki, amelyeket befektetők vásárolnak meg, sok esetben maga a lakosság. A fejlett országok főleg saját állampolgáraik felé adósodtak el – nyugdíjalapoknak, bankoknak, biztosítóknak, saját jegybankjuknak. Az USA adósságának 75%-a hazai tulajdonban van. Ez sokkal biztonságosabb, mint a fejlődő országok helyzete, ahol az adósság nagy része külföldi kezekben van, ezáltal a tőke gyorsan menekülhet.
A meglepő igazság: ezt az adósságot sosem fogják visszafizetni. És gyakorlatilag nem is kell visszafizetni. A lejáró adósságot mindig újabb adósságból fizetik vissza. Ez addig a pontig működik, amíg a befektetők bíznak a rendszerben.
A valódi eszköz a törlesztésre: az infláció. Amikor az infláció magas, az adósság reálértéke csökken. Ezt hívják "puha csőd"-nek. Az USA a második világháború után így csökkentette GDP 106%-os adósságát 23%-ra 1974-re – nem spórolással, hanem inflációval és növekedéssel.
Mikor omlik össze?
Az adósság önmagában nem probléma. A probléma akkor kezdődik, amikor elvész a bizalom. Amikor a befektetők nem hiszik, hogy a kormány képes kezelni az adósságát, vagy hogy az infláció kontroll alatt van.
2022-ben Liz Truss brit miniszterelnök 45 milliárd fontos adócsökkentést jelentett be fedezet nélkül. Befektetői pánik tört ki, a font rekord mélységbe zuhant, a Bank of England kénytelen volt azonnal beavatkozni. Mindez napok alatt történt – egy fejlett, stabil gazdaságban.
A veszélyes adósságspirál egyszerű: a kormány sokat költekezik, a jegybank pénzt nyomtat, az infláció felgyorsul, a jegybank kamatemelésre kényszerül, a magasabb kamatok miatt drágább az adósság, a kormány még többet költ. Végkimenetel: hiperinflációs összeomlás, mint a Weimari Németországban a '20-as években, Magyarországon 1946-ban (a világtörténelem legsúlyosabb hiperinflációja), Zimbabwe-ben a 2000-es években vagy Venezuelában.
Van kiút?
A rossz hír: a pénzteremtés nem áll meg. Az adósságspirál miatt a kormányok kénytelenek folytatni a költekezést és a pénznyomtatást. A szolgáltatások – mint az egészségügy vagy az oktatás – drágák maradnak, mert a kínálatukat nehéz gyorsan növelni.
A jó hír: a munkaerőhiány béremeléseket kényszeríthet ki. Japánban már most rekord béremeléseket látunk. Több pénz juthat az átlagemberhez mind adócsökkentések és támogatások, mind béremelések formájában. A termékek drágulása pedig azt jelenti: visszatér a gyártás, és vele együtt a minőségi munkahelyek nyugatra.
Mit tehetünk egyénileg? Alapvetően két dolgot: egyrészt keményen dolgozni és fejlődni, másrészt pedig olyan eszközökbe fektetni, amelyek kínálata korlátozott. Vagyis olyan dolgokba, amelyek kínálata lassabban nő, mint a pénzmennyiség – így védve meg a megtakarításainkat az infláció ellen.
Bitcoin: az alternatíva
Itt jön a képbe a Bitcoin. Mindössze 21 millió létezhet valaha – ezt senki nem változtathatja meg, sem jegybankár, sem politikus. Nincs központi szereplő, aki manipulálhatná. Nem lehet "többet nyomtatni", amikor úgy döntenek a hatalmon lévők.
Míg a hagyományos fiat rendszer centralizált, inflációs és átláthatatlan, addig a Bitcoin decentralizált, deflációs jellegű és teljesen átlátható. Nem csodaszer – ingadozik az árfolyama, komplex a kezelése –, de olyan eszköz, amelyet nem lehet elértékteleníteni pénznyomtatással. És az ingatlannal ellentétben már néhány ezer forintért is vásárolható belőle.
Egy olyan világban, ahol a kormányok 110 ezer milliárd dollár adósságot halmoztak fel, és az egyetlen "megoldásuk" még több pénz nyomtatása, a Bitcoin menekülési útvonalat kínál azoknak, akik nem akarnak áldozatul esni a következő inflációs hullámnak.
A bizalom játszmája
A fiat pénzügyi rendszer egyetlen dologra épül: bizalomra. Még bízunk abban, hogy a pénzünk holnap is ér valamit. Még abban is bízunk, hogy a kormány vissza tudja fizetni az adósságát. És még abban is bízunk, hogy nem omlik össze ez a rendszer.
De amikor a globális adósság a GDP 100%-át közelíti, a központi bankok egyetlen megoldása még több pénz nyomtatása, és az átlagember már nem tud önerőből lakást vásárolni vagy gyereket vállalni – akkor bizony a bizalom könnyen megrendülhet.
Nem az a kérdés, hogy lesz-e válság, hanem hogy mikor lesz, és hogy felkészültél-e rá. A legjobb idő bitcoint venni tizenhat évvel ezelőtt volt. A második legjobb idő pedig most van.
(Bitcoin vásárlásához a videóban elhangzottaktól eltérően a https://strike.me platformot ajánlom.)
